Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Dínók

Theropodák


Tyrannosaurus rex

A T-rex 12 -13 méter hosszú, 4 méter magas, és 6 tonna súlyú lehetett. Az állatra nézve rögtön a két igen rövid mellső lábán akad meg a szemünk. A nagyon apró karcsontok ujjas mancsban végződtek, amely hosszabb volt, mint a tulajdonképpeni alkar. E két rövid kar, mondhatni a felfedezése óta vitát kelt a kutatók között.  Teste izmos, masszív, erőteljes. Hátsó, oszlopszerű lábai igen erősek voltak. A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy akár 40 km/h sebességel is tudott futni. Hátsó lábakon három rövid új volt, és egy elcsökevényesedett. A tömör háti szakasz tartotta a koponyát. A csigolyák így könnyen elviselték a rájuk nehezedő nyomást. A tyrannosaurus elsődleges, és igen hatékony fegyvere az állkapcsa volt. A koponyája 1,5 méter. Nyaka vastagabb, és rövidebb a többi ragadozóéhoz képest. A koponya oldalirányban kicsit lapított, bár nem annyira mint a család többi tagjáé. A szemüreg, valamint a látó-és szaglóidegeknek megfelelő terület igen fejlett. A tyrannosaurus szájában 60 darab 20 cm-es fog ült. Fogai meglepő módon nem csipkézettek. Fosszilis bizonyítékot még nem találtak rá, de mivel ősein megfigyelhető a tollruha, így a Tyrannosaurus, és minden más Tyrannosauridae testét is tollak borították.

 

Tarbosaurus bataar

 Az állat 11-12 méter hosszú, 3,2-3,4 méter magas, és 5-5,5 tonna volt. Teste ránézésre enyhén tömzsinek mondható, de emellett izmos, masszív, és erőteljes. Mellső végtagjai rövidek, és két ujjban végződnek. Hátsó lábai vastagok, és robosztusnak mondhatók. Nyaka S alakot mutat. Nyaka erős, és sok izomtapadási terület található a nyaki csigolyáin. Koponyája 1,3 méter hosszú. A koponyája magassága hasonló a Tyrannosaurus Rex-éhez, de nem annyira széles. Állkapcsában sajátos zárulószerkezet található. Az allsó állkapocs vonulata végén helyezkedett el egy szögletes csontkinövés, ezzel egy egyedi zárószerkezett jött létre. 60 darab csipkézett élű foga volt. Látása, még nem annyira kifejlett. Térlátása, még nem teljes.

 

Nanotyrannus lancensis

Az állat 5 méter hosszú, 1,5-2 méter magas, és 900 kilógramm súlyú volt. Teste elnyúlt, hosszúkás. Mellkasa széles. Mellső végtagjai közepesen hosszúak a család többi tagjához képest. A mellső lábain két-két ujj volt. Az állat magasnak mondható, a test arányaihoz képest. Ennek oka a hosszú lábai, amelyek rendkívűl kecsesek. A Nanotyrannus futás közben elérhette a 30-35 km/ó-ás sebességet. Koponyája hosszukás, elölnézetből ék alakú, és az Albertosaurus Sarcophagus koponyájával mutat csekély hasonloságot. Szemürege nagy, tehát látása jó lehetett. A Nanotyrannus is megkapta azt a vádat, hogy dögevő volt, de több bizonyíték szól e teória ellen.

 

Albertosaurus sarcophagus

Az állat 9 méter hosszú, 3 méter magas, és 2-3 tonna lehetett. Jóval karcsúbb, és kecsesebb, mint a többi Tyrannosauridae. Mellkasa széles, tehát oxigén alapú volt az anyagcseréje, és ennek köszönhetően a futáshoz alkalmazkodott.  Mellső végtagjai rövidek voltak, de hosszabbak a többi Tyrannosauridae-hoz képest. Hátsó végtagjai hosszúak, és erőteljesek. Az Albertosaurus futás közben elérte a 25-30 km/ó-s sebességet. Farka jól kiegyensúlyozta az állatot. Nyaka nagyjából S alakot mutat. Koponyája elnyúlt. Szemei felett csúcsos csontkinövés alakult ki, ami minden bizonnyal a párválasztásban játszott szerepet. Alsó állkapcsában 32 fog ült, felső állkapcsába 38. Fogai csipkézett élűek voltak.

 

Daspletosaurus torosus

Az állat hossza 9 méter, magassága 2,9-3 méter, súlya 3 tonna. Teste zömök, és erőteljes. Mellső végtagjai, a családra jellemzően kicsik, bár hosszabbak, mint a többi rokonáé. Hátsó lábai oszlopszerűek. Combcsontja, ugyanolyan hosszú körülbelül mint a sípcsontja (az idősebb példányoknál). Érdekes, mert az idősebb példányok sípcsontja ahogy áz állat öregszik "összemegye" és ekkor, a sípcsont mérete nagyjából megegyezik a combcsontéval.  Koponyája oldalirányban enyhén lapított, és ránézésre téglalap formájú. A koponyája hasonlóságot mutat az Albertosaurus sarcophagus-éval mivel, a szemei fölött, apró "szarvak" alakultak ki. Fogai inkább kúp alakúak voltak, és az élűk csipkézett. Feltételezések szerint, 2-3 fős családokban élt.


 Sauropodák


Brachiosaurus brancai

Az állat 20-25 méter hosszú, magassága( talajtól a vállakig) 6 méter, súlya 37-40 tonna. Testalkata, és maga a test kinézete, a mai zsiráfra emlékeztet ( Ezért is nevezték volna el giraffatitan-nak). Mellső végtagjai hosszabbak mint a hátsok, ez a család jellegzetessége. E tulajdonság miatt a vállaktól az állat teste lejt. Mellső végtajai felkar, és alkarcsontja méretei nagyjából megegyeznek. A hátsó lábaknál viszont már más az elrendezés, mivel a combcsont jóval hosszabb mint a sípcsont. Szeméremcsontja függőlegesen, ülőcsontja nagyjából 40°-os szögben áll. Keresztcsontja 4 összefort csigolyábol áll. Hátcsigolyái erősek, és sok az izomtapadási hely rajtuk, így erősítették az állat hátát. Nyaka 11-12 vastag, és rubusztuscsigolyából áll. Nyaka 9-10 méter hosszú volt. Koponyája kicsi, "magas", és egyedülálló. Homloka egyben az orrürege is, ami a koponyája legjellegzetesebb része. Szemürege, és orrürege nagyjából megegyező nagyságú. Eleinte úgy gondolták a tudósok, hogy a Brachiosaurus vizi életmódot folytatott, ezért helyezkedik el az orrnyílása a fej tetején. Ezen állítást ma már elvetik.  Fogai közepesen hosszúkásak. Minden bizonnyal tűlevelű növényeket fogyasztott. Brachiosaurus brancai egyik legteljesebb csontváza a berlini természettudományi múzeumban található. A Brachiosaurus faj egyedei közül, a  Brachiosaurus brancai adta a legtöbb teljes csontvázat.

 

Diplodocus longus

Az egyik legismertebb sauropoda. Az állat több mint 27 méter hosszú, magassága ( talajtól a csípőig ) 5 méter, súlya 12-13 tonna. A dipludocus az egyik leghosszabb sauropoda. Teste keskenynek mondható, és karcsú. Hátcsigolyája 10, csigolyából állt, öt pedig összefort a medenceövnél. Az állat testömege méreteihez képest csekély. A hátán szarutüskék futottak végig. Mellső végtagjai jóval kissebbek a hátsóknál. Nyaka 15 megnyúlt csigolyából állt. Nyaka erős, és izmos volt. Sok izom, és szalag tapadt meg a nyakán, így az igen mozgékony lehetett, melyet vízszintesen tartott az állat. Koponyája megnyúlt, oldalírányból háromszögű, és kicsi volt a test többi méretéhez képest. Fogai a száj elülső részében helyezkedtek el, és ceruza alakúak voltak, melyek így fésű szerkezetett adtak. Farka igen hosszú 72 csigolyából állt. A farok karcsúsága, az utolsó csigolyák kis méretéből adódott. Farkát támadóival szemben ostorként használta, és szintén vízszintesen tartotta. A diplodocus nővényevő volt, és az alacsonyan fekvő növényeket csupazítottal le ceruzára emlékeztető fogaival. Csordákban élt.

 

Seismosaurus hallorum

Testsúlya kb. 30 tonna, hossza elérhette az 50 métert is. Marmagassága 5 méter. Testalkata megegyezett rokonaiéval: hosszú nyak és farok, kis fej, oszlopszerű lábak. Hátsó lábai hosszabbak voltak a mellsőknél. Egy-egy lábujján hosszú hegyes karom fejlődött ki, feltehetőleg védelem céljából. Ezt a védekezési módot minden bizonnyal a fiatal egyedek alkalmazták, amikor még nem rendelkeztek megfelelő testméretekkel a ragadozók elűzésére. Nyakát vízszintesen tartotta akár a Diplodocus longus.Ceruza alakú fogaival csak leharapta a növényi részeket nem rágta meg. Az egészben lenyelt táplálékot gasztrolitok (gyomorkövek) őrölték meg. Legfőképpen tűlevelű növényeket fogyasztott.

 

 Sauroposeidon Proteles  

Az állat 30 méter hosszú, magassága( talajtól a vállakig)  7-7,5 méter, súlya 50-55 tonna. Testalkata lényegében megegyezik, közeli rokonáéval a Brachiosaurus brancai-val. Mellső végtagjai hosszabbak mint a hátsok, e tulajdonság a Brachiosauridae-ák jellegzetessége. Hátsó lábai valamivel rövidebbek mint a mellsők, de sokkal robusztusabbak. Nyaka nagyjából 11 méter hosszú lehetett, így az állat 18 méter magas volt. A nyakcsigolyái rendkívül nagy méretűek. A leghosszabb nyakcsigolyája 1,4 méter hosszú, és ennek a nyakcsigolyának a nyúlványa 3,4 méter hosszú. Pár nyakcsigolya kivételével más kövületet nem találtak ettől a fajtól így, az állat kinézete ismeretlen. A tudósok úgy gondolják, hogy úgy nézhetet ki mint a Brachiosaurus, mivel nyakcsigolyái rendkívül hasonlítanak.

A Sauroposeidon Proteles a sauropodák között a 10.-dik leghosszabb, és a 7.-dik legnehezebb.

 

Apatosaurus ajax

A megközelítőleg 21 méter hosszú dinoszaurusz mindössze 4,5 méter magas volt ám a súlya elérte a 30 tonnát is. Nyakcsigolyái vastagabbak voltak, mint a hüllőké, ám üregesek voltak így csökkentették az állat testsúlyát. Hátcsigolyáin tüskeszerű nyúlványok voltak. Koponyája mindössze 55 cm hosszú volt.

Szájában kisszámú ceruzaszerű fogak voltak, amivel nem tudott rágni, fogait csak a levelek letépésére tudta használni. A növényeket a gyomrában található gyomorkövek segítségével zúzta péppé. Orrnyílása a feje tetején helyezkedett el, ezért régebben úgy gondolták, hogy vízi életmódot folytatott ám ezt mára megcáfolták.

Nem bizonyos hogy egyedül vagy csordákban vándorolt, de a fiatal állatok valószínűleg csordákban jártak így meg tudták védeni magukat a ragadozóktól. 


 Ornithisichiák


Triceratops horridus

A kréta kor egyik híres növényevő dinoszaurusza a Triceratops Horridus. Az állat hossza 9 méter, Magassága ( talajtól a csípőig ) körülbelül 2,9 méter, súlya 6 tonna. Teste masszív hordó fomájú. Medencéje összenöt 8 csonttal, ezen a részen az inak elcsontosodtak. Lábai rövidnek mondhatók, de igen erősek, és nagy teherbírásuka voltak, hogy elbírják az állat súlyát. Nyaka három első csontja összenőt, a koponya mögött, egyetlen erős csontott alkotott. A triceratops-nak is van két különleges jellege. Koponyája módosult, ( jellegzetesség  a Ceratopsida-k sajátossága ) és egy csontos gallér alakult ki, amely 1,5-2 méteres. E gallér három koponyalemez( két pikkelyes és egy falcsont ) kinövése.  A triceratops ezzel a "fejvértével" egyedi a ceratopsida-k között. Mivel gallérján, nincs semmilyen nyílás, nagyobb mélyedés. Szerepe nem ismert, de sok paleontológus, úgy gondolja, hogy elsősorban a védekezést szolgálta, és megvédte az állat nyakát a ragadozó dinoszauruszoktól, illetve szabályozta vele testhőmérsékletét.  Másik Jellegzetessége a szemek és az orr felett viselt tülkök. A szemei feletti tülkök, a szemgödrök, és a fej hátsó részének, kis ürege felett helyezkedtek el. A harmadik tülke az orrcsonton, a két orrlyuk felett, alakult ki. E szarvakat az állat védekezésre használta, és a legújjab vizsgálatokból kiderült, hogy a hímek a párzás jogáért való harcban is szolgálatát vették. Fejében sok izom, és csont mellett alig maradt, hely az agynak, ezért a triceratopsot, és rokonát a Torosaurus latus-t nem tartják, "okos" állatnak. Állkapcsa elején erős csőr alakult ki, ( jellegzetesség  a Ceratopsida-knál )amely a  legellenállóbb nővényzetet is fel tudta aprítani. Csordákban élt, mint például a mai nagy tesű emlősök. Például: Elefánt.

 

Parasaurolophus walkeri

A Parasaurolophus egy növényevő Hadrosauridae (kacsacsőrű) dinoszaurusz mely kb. 75 millió éve élt.

Hossza elérte a 10 métert, magassága a 4 métert, súlya közel 2 tonna volt. A fején található jellegzetes üreges „búb” meghaladta a 2 métert is. Ez feltehetőleg a hangképzésben segítette, felerősítette és mélyítette hangját.

Képes volt négy és két lábon való járáshoz is. Hátsó lábai erősek voltak így futásközben elérhette a 30-35 km/h-ás sebességet is. Egyensúlyozásban segítette hosszú és lapított farka.

Nagy csapatokban élt. Feltehetőleg egymás közelében fészkeltek, utódaikat gondozták. Táplálékul tobozokat erős növényi részeket fogyasztottak.

 

Iguanodon bernissartensis

Az Iguanodontidae-ták hat faját különböztetjük meg. Ezek a következők: Iguanodon Anglicus (1829), Iguanodon Dawsoni (1874), Iguanodon Bernissartensis (1881), Iguanodon Fittoni (1888), Iguanodon Atherfieldensis (1924), és az Iguanodon Lakotaensis (1989). Közölük, a legismertebb az Iguanodon Bernissartensis. Az állat 12 méter hosszú, magassága (talajtól a csípőig) 2,5 méter, súlya 4-5 tonna. Teste karcsú, kecsesnek mondható méreteihez képest. A hátán, és a farka elülső részén, az inak elcsontosodtak, így a test ezen részei elég szilárdak voltak. Gerincoszlopa 85 csigolyából állt. Háta 17, farka 50,  csípőénél pedig 7 csigolya helyezkedett el. Csípője felépítése sajátosnak mondható. A szeméremcsontja, az elülső részen kiszélesedik, a hátulsó elkeskenyedik. Hátsó végtagjai igen erősek, és így elbírták az állat súlyát. Mellső végtagjai csukló csontja különösen erősek voltak. Az Iguanodon Bernissartensis-nek volt egy jellegzetessége. Hüvelykujja módosult, tüske formában mely kúp alakú volt.(Iguanodontidae-ták sajátossága.) E tulajdonságát az állat a ragadozók elleni védekezésre használta. Koponyája megnyúlt, és az elülsö része elszarusodott csőrré alakult. Fogai taréjos örlőfogak voltak. Az Iguanodon Bernissartensis már képes volt "rágni",(a többi  Iguanodontidae-tának is megvolt ezen képessége, ennek a tulajdonságának is köszönhette e dinoszaurusz család a sikereit.) így gyorsabban tudott táplálkozni. Az állat négy lábon járt, de ha futott akkor két lábbra emelkedett, és 35 km/ó-ás sebességel is képes volt futni. Csordában élt, és a kréta-kori mocsaras síkságokon barangolt.


Dracorex hogwartsia

Az állat 3 méter hosszú, 0,7-0,8 méter magas, és 50-55 kilógramm súlyú. Testalkat lényegében megegyezik a Stygimoloch spinifer-ével. Csigolyanyúlványi, a háti részen hosszabbak, ezen a részen több izom tapadt, így az állat háta erős volt. Mellkasa igen széles. Mellső lábai rövidek, és "törékenynek" mondhatók. Karjain öt ujj volt. Hátsó lábai hosszúak, de a combcsontja hosszabb mint a lábszára, és a lábszára robusztusabb mint a csombcsontja. Hátsó lábai mint a mellsők öt ujjban végződtek, de közülük egy elcsökevényesedett, egy pedig csak egy csontból állt. Farka viszonylag hosszú, függőlegesen lapított, és a farokcsigolyái nyúlványai is hosszúkásnak mondhatók. Koponyája a többi  Pachycephalosauridae-ától különbözik, mivel nem volt csontkupolája. Az állat koponyája sík, de sok apró csontdudor, csontkinövés található rajta. A koponyája hátulján voltak nagyobb csontkinövések, de a szemei előtt és az orra felett is megtalálható pár nagyobb csontkinövés. Bob Baker szerint a Dracorex hím egyedei, nem egymáshoz csapták koponyájukat, hanem egymásnak nyomták (mint a mai szarvasok). Baker azt is megfigyelte, (erre alapozta, az előző állítását) hogy a koponyatetőn, és az orron található apró csontdudorok, és csontkinövések egyfajta "tépőzárra" hasonlítanak, és ha két egyed ezeket egymásnak feszíti akkor nem tud a két koponya elcsúszni egymáson. Baker tanulmányt írt ami azt taglalja, hogy a Pachycephalosauridae-ák eleinte csontkupolát viseltek, és csak a későbbi fajok koponyája lett sík, és csontkinövésekkel, csontdudorokkal díszített.

 

Pachycephalosaurus wyomingensis

A Pachycephalosaurus egy kréta kori növényevő dinoszaurusz. Fajának egyetlen képviselője, viszonylag keveset tudunk eme dinoszauruszról.

Megközelítőleg 4.6 méter hosszú volt, súlya meghaladta a 2 tonnát,  jellegzetes koponyája vastagsága a feje tetején elérte a 10 cm-t is. Ez a vastag „bunkó” minden bizonnyal a párválasztásban és a falkán belüli konfliktusokban játszott szerepet.   Nyaka rövid és S alakban hajlott volt. Mellső végtagjai rövidek, hátsó végtagjai hosszúak és erősek voltak. Erős, súlyos farka az egyensúlyozásban segítette.

Táplálkozási módja nem ismert, de fogaival nem volt képes a rostos szárú növényeket megrágni, így feltehetőleg gyümölcsöket, lágyszárú növényeket rovarokkal kiegészítve ehetett

Kevés fosszíliája ismert, csupán egy teljes koponyát és néhány koponyatetőt találtak. 


 Pterosauriák


Ornithocheirus simus

Az Ornithocheirus egy nagyméretű Pterosauria, megközelítőleg 125 millió évvel ezelőtt.

Egyike azon első Pterosauriáknak melyeknek már rövid farkuk volt. Testhossza kb. 3.5 méter, feje 1,5 méter hosszú volt. Szárnyfesztávolsága több mint 10 méter volt. Üreges csontjai voltak, súlya nem haladta meg egy normál ember testsúlyát.

Hosszú állkapcsában éles fogak voltak, orrán egy kisebb csont taréj ült. Bőrszárnya, mint a többi Pterosauriának az ujja és a bokája között húzódott.

Maradványaik hiányosak ám nagyszámban előfordulnak, így már több teljes csontvázat is össze tudnak állítani.

 

Pteranodon stembergi

A Pteranodon az egyik legismertebb Pterosauria azaz repülő őshüllő. Csonttarajával kitűnik a többi hozzáhasonló őslény közül. Kiterjesztett szárnyainak fesztáva elérte a 9métert ám súlya nem volt több 15 kg-nál. Üreges csontjai könnyítették testét így segítették a repülésben. Szárnyai a denevéréhez hasonló bőrszárnyak voltak, amelyeket a kéz és karcsontok feszítettek. A fején található csonttaréj feltehetőleg a csőrét ellensúlyozta. Testét szőr borította és melegvérű volt. Ám a többi Pterosauria-tól (Rhamphorhyncus longicaudus) eltérően csőrében nem voltak fogak neve is erre utal: ptero (szárnyas) nodon (fogatlan).

A fossziliák alapján a tengerparti sziklákon élt, magányosan vagy hosszú párkapcsolatban élt (mint pl. a hattyúk). A hullámok fölött vitorlázva emelhette ki a felszín közelében úszó halakat.

A Pteranodon nem volt dinoszaurusz ahogy a többi Pterosauria sem. Mindannyian repülő őshüllők voltak.

 

Quetzalcoatlus northropi

 

A Quetzalcoatlus egy nagyméretű Pterosauria megközelítőleg 60 millió éve élhetett.

 12 méteres szárnyfesztávjával ő a valaha élt legnagyobb röpképes állat. Nevét egy azték istenről, a szárnyas kígyóról kapta.

Nagy méretéhez képes kis testsúlya volt: nem volt nehezebb 100 kg-nál. Csontváza üreges volt. Hosszú nyakához képes kis feje volt. Szájában nem voltak fogak. Feje tetején taréj volt.

Maradványait nem a tengerek mellett találták meg, hanem a szárazföldön húzód folyók közelében. Ezért táplálkozásáról megoszlanak a vélemények. Egyesek szerint életmódja olyan volt mint a mai keselyűké és elhullott dinoszauruszokat evett. Mások szerint a víz felszíne felett repült és kiemelte a felszín közelében úszó halakat.

 

Tapejara wellnhoferi

A Tapejara a későbbi Pterosaurus-ok egyik tipikus képviselője, 100 millió évvel ezelőtt élt a repülő őshüllők alkonyán.

Testhossza valamivel nagyobb volt 1 méternél, súlya 50 kilogramm körül volt. Szárnyfesztávolsága 5 méter volt. Kicsi fején egy hatalmas feltűnő több mint egy méteres taréj húzódott. Ezt feltehetőleg udvarlás közben használhatta, mint a pávák. Halakat és dögöket evett.

Régebben három faj tartozott a Tapejara-hoz ám a másik két fajt két másik nembe sorolták. Így a korábbi három fajból a Tapejara imperator-ból és a Tapejara navigans-ból, Tupandactylus imperator valamint  Ingridia navigans.

 

Pterodaustro guinazui

A Pterodaustro egy Pterosauria amely, megközelítőleg 140 millió éve élt. Maradványait Argentínában és Chilében találták meg.

Szárnyfesztávolsága meghaladta a 1,5 métert, súlya azonban csupán néhány kilogramm volt. Szájában több mint ezer kefeszerű fog ült, hasonlóan a mai flamingókhoz. Vadászati módja is bizonyára hasonlított a flamingókéhoz, a vízben állva csőrével kiszűrte a rákokat, algákat. Tápláléka miatt színezete rózsaszín lehetett (a túlzott rák fogyasztás során a bőr pigment sejtjei rózsaszínessé/ vörösesé válik).


 Plesiousauriák


Kronosaurus queenslandicus

Az állat 10-12 méter hosszú, és körülbelül 10 tonna súlyú volt. A Kronosaurus elsőre ránézésre egy krokodilra emlékeztet, uszonyokkal. Teste áramvonalas, és vizszintesen apított. Mellső és hátsó végtagjai nagyjából ugyan olyanok néhány különbséggel. A hátsó végtagok valamivel nagyobbak mint a mellsők, és megtalálható a combcsont. Farka rövid a testhez képest, de valószínűleg szerepet játszott a vízben való irányváltoztatásban. Nyaka rövid. A kronosaurus leg látványosabb testrésze a 2,8 méter hosszú állkapcsa. Koponyája lapított, a szemektől enyhén lejt. Fogai nagyjából 7-10 centiméter hosszúak, de fogai nem voltak csipkézett élűek.

 

Cryptoclidus oxoniensis

A Cryptoclidus egy kb. 170 millió éve élt Plesiosauria. Maradványait szerte Európában megtalálták, de a legtöbb lelet Angliából került elő.

Testhossza 8 méter, tömege 2 tonna körül lehetett. Koponyája a legkisebb volt a Plesiosauria-ák közül, mindössze 60 cm volt. Nagy szeme segítségével a sötét vizekben is jól látott. Fogai előre hajlóak voltak. Hosszú és hajlékony nyakával könnyebben tudott vadászni.

Tengerekben, folyótorkolatokban vadászhatott halakra, fejlábúakra.

 

Elasmosaurus platyurus

Az Elasmosaurus egy Plesiosauria amely, megközelítőleg 65 millió éve élt a kréta kori tengerekben.

15 méteres hosszából nyaka 7 méter volt, ez az állat hosszához képes nagy nyak 70 csigolyából állt. Nyakát irányváltoztatásra használta. Súlya elérte a 2 tonnát. Apró fejében kicsi éles fogai voltak.

Ügyes vadász volt, nyakával észrevétlenül gyorsan elkapta zsákmányát. Apró feje miatt csak halakat és puhatestűeket evett. Apróköveket nyelt le ezzel segítette a táplálék megemésztését.

Nagy területeket bejárt táplálékot és párt keresve. A fossziliák tanulsága szerint elevenszülő volt, utódait gondozta.

 

Ichthyosaurus breviceps

Az állat 2 méter hosszú, és 400-500 kilógramm súlyú volt. Teste "torpedószerű", áramvonalas. Testalkata hordószerű.  Első ránézésre olyan mint egy tömzsi, "pofók" delfin. Mellső lábai, az akkori tengeri hüllőkhöz hasonlóan uszonnyá alakult. Érdekes mert a hátsó végtagjai is megmaradtak, de valamivel kissebbek mint a hátsók. Farka a halakéhoz hasonlóan föggőlegesen állt. Becslések szerint az Ichthyosaurus sebessége elérhette a 40 km/ó-t. Nyaka hossza nem számottevő. Koponyája hosszúkás, keskeny. Szeme nagy méretű, és csontgyűrű vette körül. Látása jó lehetett, feltételezik, hogy a mély sötét vízben is jól láthatott. Orrürege közvetlen a szem elött helyezkedett el. Koponyája háromnegyedét a hosszú állkapocs tette ki, amelyben kicsi tűhegyes fogak ültek.

 

Plesiosaurus dolichodeirus

Az állat 5 méter hosszú, és 1 tonna súlyú volt. Teste elnyúlt, lapos de áramvonalas. Oldal és hasi bordái nagyjából ugyan olyan hosszúságúak. Csigolyái vaskosnak mondhatók. Végtagjai teljesen a vízi életmódhoz alkalmazkodtak, mivel végtagjai uszonyokká módosúltak. Mellső és hátsó végtagjai csontjai érdekes, mivel öt ujjból álltak, de az ujjak több kis csontból tevődtek össze, így létrejött egy hosszú, elnyúlt szerkezet. A Plesiosaurus érdekes lelet, mert a gyomor részén gastrolitokat (gyomorköveket) találtak. Ezen köveknek két szerepe lehetett. Az egyik, hogy segített megemészteni a táplálékot, és a másik szerepe, hogy segítségével az állat könnyebben tudott lemerülni.   Farka mint a család többi tagjánál kicsi. Nyaka nagyjából 1,87 méter hosszú volt. Koponyája lapított, és egyszerű felépítésű. A koponya jóformán csak a szemüregből, és a hátsó halántékablakból áll. Orrürege  rendkívül kicsi, inkább csak két pontnak mondható a koponya méreteit tekintve. Allsó állkapcsa vékony, és a vége egy kicsit túlnyúlik a koponyán. Fogazata hosszú, tüskeszerű, ami ideális a halak megragadásához.


 

 

REMÉLEM TETTSZETT!!!!

 

 A HOZZÁTARTOZÓ KÉPEK A KÉPGALÉRIÁBA TALÁLHATÓK A DÍNÓK MAPPÁBAN!!!!!